Azt hiszem bedurrant a fenekem. Illetve nem a fenekem, hanem a fenekemen található, valaha oly strapabíró nagy farizmom maradéka. A tegnapi rajzterápia után ma már mosolygósan ébredtem, igaz jó egy órával később, mint szoktam. Negyed kilenckor kászálódtam ki az ágyból, aztán a szokásos reggeli rutinból ezúttal elhagytam a kávét, és a pöfékelnivalót is. Fél kilenc [...]
↧